Minden gazdikereső posztunkat valahogy úgy zárunk: ha szívesen lennél gazdi, bemutatkozó levelet a sissispanielesek@gmail.com-ra várunk. Sokan nem is tudják, hogyan érdemes nekiállni bemutatkozó levelet írni, hisz talán sosem csináltak ilyet. Aztán akadnak jó számmal, akik nagyon ráéreznek, mit is várunk ebben a bizonyos levélben, és miért is olyan fontos ez.

 Aki hosszabb ideje figyeli a munkánkat, tudja, mennyi minden történik kutyáinkkal, míg el nem érünk addig a bizonyos gazdikereső posztig. Nem csak egészségügyileg igyekszünk mindent megtenni, de időt, energiát nem kímélve tréningezzük őket az együttélés szabályaira. Amikor gazdit keresünk, azzal a céllal tesszük, hogy az adott kutyához minden szempontból a leginkább illő családot/gazdát megtaláljuk. Ehhez az első lépés a bemutatkozó levél, ami egyben az első benyomás is, amit kapunk. Amikor mi megírjuk a kutyák gazdikereső posztját, tesszük azt olyan részletességgel, hogy megjelenjen előttetek egy kép, ami alapján dönteni tudtok, szerintetek összeegyeztethető-e az életritmusotokkal. Mi is hasonlót várunk. 

Érdemes a levélnek tartalmaznia..

Kikből állna a leendő család, van-e más állat, ha igen, néhány sor róla, honnan, mióta, neme, ivara… Milyen korábbi kutyás/spánieles tapasztalataitok vannak? Hol laktok, saját ház/lakás/albérlet? (ha az utóbbi, van-e állattartásra engedélyetek) Ezen belül mi lenne a kutya élettere? Ha dolgoztok, munkátok hány óra távolléttel jár? Ha home office-ban vagyok, erre utalás, ha nyugdíjasok vagytok, akkor arra. És hogy miért épp az adott kutyára esett a választás, mi fogott meg a jellemében, hogyan kezelnétek a hirdetésben leírt esetleges nehézségeket? Esetleg van-e már kiszemelt állatorvos, vannak-e tervek, pl. kutyaiskola. 

Ezen kívül mindig nagyon örülünk, ha kapunk képet a már meglevő állatokról, a család tagjairól. Ha visszakérdezünk emailben, az azért van, mert felmerültek bennünk kérdések, amikre nem tértetek ki a leveletek során. Nem személyeskedni akarunk vagy sértegetni velük, hanem egy teljes képet kapni. Hisz ez alapján nekünk meg kell hozni a döntést, hogy az adott jelölttel lépünk-e tovább a telefonos beszélgetés, esetlegesen személyes találkozó irányába. Ha valaki már ezeket a kérdéseket, esetlegesen az egész gazdikereső procedúrát támadásként éli meg, azoknak nem mi vagyunk a megfelelő szervezet. És nem a mi kutyáink fognak hozzájuk költözni, hisz a jövőben az esetleges gazdiktól elvárjuk és komolyan is vesszük a kapcsolattartást, a velünk való kommunikációt. Ha ez már az elején is nehézségekbe ütközik, nyilván a későbbiek során se fog működni. 

Legtöbbször rossz helyről jött, nehéz sorsú, vagy valamiért problémás kis élőlények életéről döntünk, és olyan kincseket adunk nektek, akikbe rengeteg időnket, energiánkat beletettük. Ápoltuk, gondoztuk, tanítottuk őket, akik fontosak nekünk, akiket szeretünk… nem adunk mindenkinek, nem adunk mindenáron, nem adunk olyan kutyát olyan gazdának, akivel szerintünk nem illenek össze. Ez nem azt jelenti, hogy az adott személy nem jó gazda, de mi ahhoz a kutyához valószínűleg más gazdát képzeltünk el a megismert jelleme, igényei alapján.